A birman macska külsejét a sziámi és a perzsa macska keresztezésének köszönheti, amit az 1920-as években vittek véghez Franciaországban. Ezért nem olyan meglepő, hogy a fajta képviselői mind jellemükben, mind kinézetükben kiemelkedő állatoknak számítanak!

Félhosszú szőre túlnyomórészt fehér és csak olyan kiálló testrészek, mint az orr környéke, a lábak, a farok és a fülek sötétebb színűek. Ezt a mintázatot „point“ elnevezéssel illetik. A genetikai ismeretek szerint az alapszín csak az ún. hideg testrészeken, a „pointokon” jelenik meg. A test többi részén a fehér szín dominál.

Ez a mintázat a fajta egyik legfontosabb jegye. Mindazonáltal nem minden point mintázatú cicus, aki fehér mancsokkal és félhosszú bundával rendelkezik, burmai szent templommacska! Testének enyhén nyújtottnak kell lennie, ennek ellenére izmos és közepesen nehéz, melyhez viszonylag rövid, tömzsi lábak társulnak. Farka bozontos, feje erőteljes hangsúlyos állal. Különösen figyelemre méltó mélykék, kerek szeme! Bundája félhosszú és selymes. A perzsa macskával ellentétben a birman macska csak kevés aljszőrzettel rendelkezik.

Minden point színezet megengedett a fajta számára, hiszen a genetika szerint mindenféle színben előfordulhat. Különösen gyakran figyelhető meg fekete és vörös színben, valamint ezek hígított árnyalataiban, mint a kék és a krémszín, továbbá jellemző a csokoládébarna, fahéj, valamint ezek hígítása, a lila és az őzbarna.
A burmai szent templommacska a következő alapszínnel rendelkező point mintázatokban fordulhat elő: